2012. október 31., szerda

Az egyensúly őrzői




A farkasok valószínűleg már sosem fognak akkora számban élni a Földön, mint amikor háborítatlan pusztákon, erdőkben vadászhattak, de jobb helyzetben vannak, mint 100 éve. Több országban–például az Amerikai Egyesült Államokban– a farkast védelem alá helyezték. Óriási változás ez a korábbiakhoz képest! Vajon mi történhetett?
Egyrészt az emberek véleménye sokat változott. Manapság sokkal kevesebben tartanak jószágokat, így kevesebben féltik állataikat (és tulajdonképpen a vagyonukat) ezektől a ragadozóktól. Másrészt sok ismerettel rendelkezünk magukról a farkasokról is, így tisztában vagyunk vele, hogy nem kell tőlük félni, mert csak nagyon-nagyon ritkán, kivételes esetben támadnak az emberre. Emellett sokat megtudtunk arról is, milyen fontos szerepet játszik ez az állat a természetben.
A farkas csúcsragadozó, ami azt jelenti, hogy nincs természetes ellensége. Ezek az állatok jelentősen hozzájárulnak az egyes élőhelyek egyensúlyának fenntartásához. Például úgy, hogy elejtik a sérült, beteg egyedeket.

2012. október 25., csütörtök

A sörényes farkas



A latin neve: Chrysocion brachyurus. Dél-Amerika nyílt füves pusztáinak, a pampáknak a lakója. Megjelenése valósággal groteszk, nem annyira farkasra, mint inkább „gólyalábakon” sétáló rókára hasonlít, mintha csak torzító tükörben látnánk ezt a nyakigláb állatot. Hosszú lábai nem a gyors futás szolgálatában állnak; erre nincs is szüksége, mivel apró rágcsálókkal táplálkozik. Amikor szép nyugodtan ballag vadászterületén, lábai testét olyan magasra emelik, hogy nagyobb távolságban is áttekintheti a terepet, éberen figyelve, hol árulja el a fű mozgása a zsákmányt, amelyet azután ügyesen becserkész, és villámgyors ugrással elkap. Magányos vándor, a vadállományban nem tesz kárt, legföljebb, mint tyúktolvaj okoz bosszúságot az embernek.


Forrás: Kiss Bitay Éva, Veres László – Nagy Állatlexikon (Szalay Könyvkiadó, Tengerszem  könyvek, 2005)

2012. október 14., vasárnap

A prérifarkas – coyote



A prérifarkas latin neve Canis latrans. Ennek a ragadozónak, az indián történetekből oly jól ismert coyote-nak az elterjedési területe Alaszkától Cosa Ricáig húzódik. A mi farkasunknál kisebb, zömök testű vadkutya. Színe szennyesszürke, háta sötétebb, hasa világosabb színű. Nyaka rövid,ami fokozza zömök megjelenését. Életmódja a mi farkasunkhoz hasonló. Télen, amikor nehezebben jut táplálékhoz, falkában vadászik.


Forrás: Kiss Bitay Éva, Veres László – Nagy Állatlexikon (Szalay Könyvkiadó, Tengerszem  könyvek, 2005)

A farkas



Ennek a ragadozónak latin neve Canis Lupus. Elterjedési területe nagyon nagy: Európában, Szibériában, Észak-Amerikában egyaránt megtalálható. Nagysága, színezete, élőhely szerint különbözik. A vadon legtitokzatosabb csavargója, egyetlen éjszaka hatalmas területeket lohol be. A hasznos vadállomány legkíméletlenebb vámszedője, de a havasokon a juhnyájakban is komoly károkat okoz. Látása, hallása, szaglása kitűnő. Nyáron magányosan vagy párosan bolyong, télen falkába verődve vadászik. A falkában szigorú rangsor uralkodik. Minden falkának megvan a saját vadászterülete, ahol idegen farkasokat nem tűr meg.
A farkas kedvenc csemegéje a kutyahús. Kemény teleken, olyan vidékeken, ahol sok a farkas, még a falvakba is betörnek, és az udvarokról ragadják el a kutyákat. Vannak olyan havasalji falvak, ahol a farkasok szigorú teleken az összes kutyát kiirtják. Mivel a farkas áldozatának nyaki ütőerét tépi fel, a havasi pásztorok szöges nyakörvvel védik meg kutyáikat a farkasok támadásától.

Forrás: Kiss Bitay Éva, Veres László – Nagy Állatlexikon (Szalay Könyvkiadó, Tengerszem  könyvek, 2005)